Részekből egész

Nincs szervezett nyaralásom, csak sodródok az árral, és maximális lelkesedésem elvitt egy-két jó helyre az elmúlt időszakban.

Remedy szülinapját az angyalok megint nem bírták ki szervezkedés nélkül:a leányzót elraboltuk egy csúszdázásra a mogyoródi Aqua World -be. Hihetetlen szavak hagyták el Legjobbom száját: a meglepetés -fóbiáját elkezdi leépíteni, ha rólunk van szó. :) A lightos csúszdákkal kezdtünk, és haladtunk a keményebbek felé. Visítoztunk, ahogy fővárosi libához illik. Megszületett a "flash" kifejezés, és mindennél jobban kedveltük a Szivárvány csúszda Katicás részét. A Kamikazee feliratot látva Kiss Ádám visszhangzott a fülemben: "Öcsém! A csávó halálsikolyát a hátam mögül hallottam!". Aztán pedig amíg vihar tombolt odakinn, mi áztattuk magunkat az élménymedencében. Istenien kidübörögtettem a csuklyámat a dögönyözőben... :) Hétköznap délután teljesen értelmes árért lehet bármilyen időjárási viszonyok közepette szórakozni ebben a vízi világban este 10 óráig. A parkolóban pedig ha az autóban várnak a szendvicsek és a mozzarellás-paradicsomos sali, az élmények megbeszélésére illetve feldolgozására is alkalom nyílik. :)

Jó párszor voltam a magyar tengeren is, ami a legutolsó alkalomra már a h.-meleg kategóriát ütötte meg. Mindannyiszor hedonista életszemléletemnek hódolhattam a nagy melegben: utánozhatatlanokat ettem, finomakat ittam, hintaszéket béreltem, kalapban bachataztam mosogatás közben, hűs árnyékban szúnyókáltam, jó zenéket hallgattam és táncoltam rájuk. A Balaton jó társasággal továbbra sem megunhatatlan.

Aztán kipróbáltam egy remek koktélozó helyet, a Rumba Café-t. Egy törzsvendég ismerős vezetett be a koktélozás sosem látott mélységeibe. A pult mellett üldögélve láthattuk a koktélok elkészülését, nekem pedig beosontak a résemen: egy fél mentabokor került az egyik koktélomba. A jó társaság és a kitűnő stílusérzékkel elkészített, megfelelő mennyiségű alkoholt tartalmazó koktélok után a 70-es, 80-as évek nagy slágereit énekelgettük és ülve táncoltunk a tikkasztó nyári éjszakában.

Tegnap Sir Thomas elvitt egyik jól ismert éttermébe, ugyanis úgy éreztük, itt az ideje, hogy tovább folytassuk megkezdett gastronómiai utazásunkat a cityben. Már többször ültünk be egy kávézóba a Móricz Zsigmond Körtérnél, a Ponyvaregénybe, ahol finomak a kávék, extrán jól néz ki a limonádé, koktélokat is csinálnak, megéhezéskor lehet rendelni a szomszédos étteremből, de ha az embernek úgy tartja kedve, a polcról leemelhet egy könyvet, vagy ha társasággal érkezik oszthat egy kört kártyából.

 Tegnap pasta-hangulatomban kerekedtünk fel az Árpád-híd pesti oldalán található Don Roberto étterembe, ami pizzakiszállításból nőtte ki magát egy cuki kis étteremmé, ahol nagyszerű minőség, rutinosság, kedvesség az alaptartozéka a hihetetlen mennyiségű és minőségű ételeknek. Egyszerűen nincs szó arra, hogy mennyire teleettem magam. Sir Thomas azon nevetett a metró megállóban ülve, hogy aki kívülről néz minket, azt hiheti, hogy berúgtam, rosszul vagyok, ő meg igyekszik engem támogatni. :) A nagyszerű hagymaleves cipóját fájó szívvel hagytam meg a lazacos gnocchira is gondolva, amelynek viszont a 2/3-át kénytelen voltam elcsomagoltatni. Két villával eztán még egy utolérhetetlen ízű, brutális csokoládétartamú és hihetetlen méretű házi csokitortát is eszegettünk.

A kulturális élet és a gasztronómia tudósítójának újabb beszámolóját olvashatták. Hedonista riporterünk még jelentkezik! ;)

Van két tulajdonság: a kíváncsiság és az empátia. Ha a kettő egy magas szinten kombinálódik, kaméleonná válhat az illető általuk.

A kíváncsiságom hajt előre emberekkel való találkozásaim során. Kíváncsi vagyok rájuk: mit csinálnak, azt hogyan csinálják, hogyan gondolkodnak, hogyan látják maguk körül a világot, milyen a belső világuk. A férfiak esetében ez igen veszélyes, mert sokszor összetévesztik az érdeklődéssel.

Sok mindent köszönhetek ennek a kíváncsiságnak, sok kedves barátot és az ő szemüvegeiket, ahogyan a világot látják.

Aztán itt van az empátia, amit még úgy is megfogalmaznak mások, hogy figyelek rájuk. (Naná, hogy figyelek! Hisz kíváncsi vagyok rájuk!) De képes vagyok a beszélgetés alatt az ő bőrükbe bújni, és ha még olyan nézeteket is vallanak, amit én nem tudok megérteni, az ő szemszögükből vagyok képes látni arra a pár percre.

Tegnap fogalmaztam meg, hogy kaméleon vagyok. Ha a számomra érdekes embereket egy azon térben és időben összegyűjteném, valószínűleg kitépnék egymás haját, annyira különbözőek. Én viszont az összessel felhőtlenül jól tudom magam érezni. És vágyom is az effajta sokszínűségre: salsázni egy fiúval józanul, vistva vonyítani az angyalokkal, koktélozni a 70-es, 80-as évek slágereire, éttermeket kipróbálni, punnyadni a strandon.

Azt vettem észre, hogy amellett, hogy gyorsan feltalálom magam idegen környezetben, ismeretlen helyen is, a társam rezgéseit is átveszem, és mintha átalakulnék belül. Hamar beleolvadok a környezetembe, hamar felveszem a háttér színeit, akármilyen bonyolult is.

Egy kis megszakítással 7. hónapja élek egyedül, és januárban csak annyit tudtam, hogy időre van szükségem, hogy megismerjem magam, hogy el tudjam helyezni magam a világban, és hogy tudjam, mire van szükségem. És most esett le, miért annyira fontos ez az egyedül töltött idő.

Én szinte kamasz korom óta állandóan párkapcsolatban éltem, és soha nem laktam egyedül: családdal, lakótársakkal, kollégiumi szobatársakkal. Mindig alkalmazkodtam, mindig beleolvadtam a környezetembe. Most végre itthon, a négy fal között csak a magam rezgéseire figyelhetek, nincs más hatás, ami ezt befolyásolná.

Érdekes hatások érnek, a cityben néha kifejezetten hajmeresztőek. Én meg a határaimat is próbálgatom, hogy mi az, ami igen, és mi az, ami már nem fér bele egybe-másba. Az Őrzöm szkeptikus hangja is egyre hangosabb, van, hogy hallgatok rá, van, hogy nem. Mint egy kamasz, hisz én jobban tudom! -gondolom én. :) Szóval mint egy gyerek, feszegetem a határokat, és így próbálom kiismerni az életet és magamat is, a megérzéseimet. (Ezért tartom korainak a házasságot a korosztályomban.)

Vannak már elképzeléseim Róla. De fontos különbséget tenni aközött, hogy mit SZERETNÉK és hogy mit AKAROK vele kapcsolatban. Most épp ez a projekt fut, kaméleon üzemmódban.

Amint kisüt a nap itt a cityben, azonnal reggaetonfüggő leszek. Már rongyosra hallgattam egy együttes, a Pachanga egyik albumát, és most megint találtam tőlük egy számot, amivel nem tudok betelni most sem, amikor épp lehűlésben vagyunk.

A reggaetonnak egy titka van: nem szabad nagyító alá venni. Sekélyesek a klippek: jó bukszák, vagány kocsik, fukszok minden mennyiségben. Degradálóak a szövegek: a "shake the ass" felszólítás elengedhetetlen szófordulat! Ezért csak hallgatni kell! És élvezni! ;)

Imádok enni! Imádom az ízeket, a zamatokat: tisztán is, kombinációban is. Ahhoz képes, hogy gyerekként különösen finnyás voltam, mostanra annál inkább gourmand-ná nőttem ki magam. A tiltó listán csak három összetevő van: gomba-karfiol-brokkoli. És istenigazából csak a csigára nem vagyok kíváncsi.

Most is egy fél kiló málna mellett üldögélek, a hűtőben pedig vár négy cső kukorica, a sütőben pedig otthoni hurka-kolbász sül.

Van egy növény, ami viszont földöntúli örömmel tölt el, amiért bolondulásig rajongok, amiért a világ másik végére is elmennék: ez pedig a menta.

Mindent imádok, amiben ez a szó benne van. Azt szoktam mondani, hogy engem egy dologgal lehet megvesztegetni: a mentás LINDT étcsokival. (Persze ezen mindenki fújjol: fogkrém ízű csoki!!! Nem baj, több marad nekem! ;) )

Szóval a menta az én résem a pajzson.

Ma megláttam egy címet az interneten: Variáció mentára- 3 mennyei recept

Íme!

MENTÁS LIMONÁDÉ

Hozzávalók:
-    3-4 citrom leve
-    1-2 egész citrom
-    1-2 lime
-    4-5 evőkanál cukor (ha édesebben szereted, lehet több is)
-    8-10 mentalevél
-    2 liter víz

Keverd össze a citromok levét a cukorral, a vízzel, add hozzá a jól megmosott mentaleveleket! Öntsd fel hideg vízzel! Karikázz fel 2 citromot, vágj negyed részbe 2 lime-ot, add hozzá a limonádédhoz. Ha szereted, többféle citrust is tehetsz bele! Jól hűtsd le és kínáld jégkockával!

Tipp: Főzz barack ízesítésű teát, hűtsd le, víz helyett ezt add a limonádéhoz! Akkor is különleges üdítőt kapsz, ha zöld teával helyettesíted a vizet!

MENTÁS UBORKASALÁTA

Hozzávalók:
-    1 közepes kígyóuborka
-    1 kis doboz joghurt
-    só
-    fokhagyma
-    5-6 mentalevél

Az uborkát először vágd szeletekre, majd a szeleteket gyufaszálvékony kis darabokra (zsülienre). Sózd meg ízlés szerint és hagyd állni! Ezalatt a fokhagymagerezdet nyomón préseld át, a mentaleveleket jól mosd meg, vágd kis darabokra, ezeket keverd a joghurtba! Az uborka jó 20 perc alatt levet ereszt, kézzel facsard ki, keverd össze az ízesített joghurttal, és 2-3 órára fedeles dobozban tedd a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek. Grillezett húsokhoz, zöldségekhez mennyei!

MENTÁS ZÖLDBORSÓKRÉMLEVES

Az elmúlt négy szép nyári napot a Balatonnál töltöttem, Keszthelyen, a tánciskolám szervezte nyári táborban.

A pesti tánccsoport igen döntő része képviseltette magát ezen a rendezvényen, nem kis büszkeséggel eltöltve Tanár Urat. Ennek a hátterén elmélkedtem a tegnapi beszűkült agykapacitásommal, és végül elég egyszerű lett a magyarázat: sokunk már egy vidéki városban járt ehhez a tánciskolához, ámde az élet a citybe szólította, a táncot viszont itt is akarta folytatni. Ebből látszik a lelkesedés, amihez a pestiek meg már jókedvvel kevert ámulattal csatlakoznak.

Megállapítottam, hogy Keszthely egy valódi kis ékszerdoboz. Nekem való kisváros, így felkerült arra a listára, ahova egy óra alatt össze tudom pakolni a cuccom odaköltözésre készen. A táncórákat, a bulikat, a szállásokat és a reggelit a városban szétszórtan tudták megoldani, ezzel azonban megoldódott a városnézés is. :) A mi szállásunk egy saját Balaton parti kis stranddal rendelkező régi szoc "Hotel" volt, megfelelő szauna hőmérséklettel és szúnyoggal, ahogyan azt kell. Viszont a célnak teljesen megfelelt: én speciel a teljes önkívületben történő alvást gyakoroltam nagy sikerrel.

 A pesti csapat már a szegedi tánchétvégén is sokat kovácsolódott össze, ez a négy nap pedig nem kevés örök érvényű poént gyártott, amely csak a miénk: ilyen volt az, hogy az érkezés napján tartott csapatépítő játékokra színek szerint szétdobtak minket, mint például kék csapat. Én SZÍNTELEN lettem! A lelki megrázkódtatásom kinyilvánításán mindenki napokig derült, és végülis kiderült, hogy a színtelenek a csapatkapitányok!!! :) Folyamatosan a világbékéért integettem királynősen, egy tikkasztó reggelen is az autóból a sétáló csajoknak. Meséltem arról, hogy nálam a kacsákat a Vuk óta én "Tás"-nak nevezem. Még Vöröske Dorogon ezt többesszámba tette, miszerint "Tás-kák" úsznak a vízen. Mi pedig továbbfejlesztettük, ugyanis Tás-kák több méretben is léteznek, a hattyú pedig a bőrönd. :) A vacsinkon pedig megvitattuk, hogyan lehet tatura vadászni a cityben.

Voltak salsa óráink, voltak szabadon választható óráink is, ahol szinte kötelező jelleggel mentünk el egy reggaeton-ra. Délutánonként jött a Balcsi-pancsi program a heverészéssel hol a napon, hol pedig árnyékban. Esténként persze meg a buli. A második este kicsit maradtunk a dizsiben is, ahol egyszerűen lehetetlen volt a salsás társaságnak elszakadnia a reggaetonos mozdulatoktól. Őzikével már a nyelvünk lógott, a srácok viszont annál elismerőbben szóltak, hogy jól nyomjuk! ;) Az utolsó partin nekem már a lábamra gyógyult a magassarkú táncos cipőm, és 11 óra után azt mondtam: már nincs veszteni valóm! Harmadik napos/bulis a lábam, akkor most már lássuk, hogy mit bír! :) Táncoltam a régi szegediekkel, a szolnokiakkal, az enyéimmel, Tanár Úrral. Őzikével lenyomtunk pár reggaetont, aztán rájöttünk, hogy a két lány-egy fiú felállás itt is vicces, így először Denis-szel nyomtunk le egy dalt, amiről egy igazi wiw-es fotó készült! ;) Aztán a szolnoki Tommy két oldalán vonultunk be a tánctérre. Csak a vörös szőnyeg, a fukszok és a limó hiányzott! :)

Vöröske ajánlott egy nagyszerű kis éttermet/borházat: a Bacchust. Bedobtam a közösbe, és mindenki örömmel fogadott egy vacsora ötletet. Végül az utolsó buli előtti este 20 főre foglaltam asztalt. :) Tanár Úr megindító szavai a mennyei finomságú vacsi után mindenkinek a szívéig hatoltak, ugyanis a mi kedvenc tanárunk szegedről ingázik fel órát tartani, de a lelkesedésünk és az egyre növekvő összetartásunk mindig megmelengeti a szívét, és noha most kicsit le akarja építeni az oktatást, minket semmi kincsért nem adna le, még ingyen is jönne. 

Végig dolgozta a 4 napot, alig láttuk, és kimondhatatlan hálásak vagyunk neki a lelkesedéséért, így ha pénzben, időben és energiában nem is tudjuk ezt kifejezni, lelki dimenzióban igyekszünk. Készült csoportkép a hajós bulin, amin kötelező volt ott lennie. Amikor felkerekedtünk 20 résztvevőre a vacsin, teljesen egyértelmű volt, hogy neki is ott a helye. A buliban pedig a pestiek ruedáztak egyet a vezetésével, ő pedig végigtáncoltatta a lányokat külön-külön is.

A tánc felszabadít, a tánc jó hangulatot alakít ki, kellemes ismeretségeket köt, és kellemes közösséget kovácsol. Már sokszor meséltem róla. Nem is mesélek, inkább áradozok! :) De ezek a napok is kitűnő példák voltak arra, hogy attól, hogy mozog a szám, nem feltétlenül beszélek hülyeségeket. :)

Ginny július 1-én tölti az első évszázados születésnapját. Először csak egy laza kis angyalos bulinak indult előtte nap, aztán hipp-hopp titkos projektté nőtte ki magát a dolog.

Megkeresett egy főiskolai barátnője, hogy szedjük össze a barátokat, és dobjunk össze valami nagyobb ajándékot a leánynak. Vöröskével a második nap kezünkbe vettük az irányítást: összejött 24 munkatárs/angyal/fősulis barát. Ennek örömére akkor már foglaltunk asztalt, rendeltünk tortát, pénzt gyűjtöttünk egy IKEA-s ajándékutalványra. Ez így elég kommersznek hangzik, de bele vittünk egy kis angyali bűbájt, és minden Ginnyre szabott lett.

A helyfoglalás miatt volt kis para, mert a paraméterek a következők voltak: 30 főre, VB idején, lehetőleg szabadtéri, alacsony árkategóriájú. Én tavaly egy búcsúkoncert kapcsán voltam a Kertem nevezetű vendéglátó ipari egységben. A terepszemle után tudtuk: ez az a hely, ami nekünk kell. A hangulatosságára nem igazán vannak létező kifejezések: kerti asztalok és székek, ide-oda letámasztott bringák, játszó kutyák, a hambi elkészülésekor dudálás, régi bakelit-lemezek borítójával kitapétázott folyosó. A felszolgálók velünk kedvesek voltak, nyitottak a kérdéseinkre és rugalmasak a problémamegoldáskor.

A tortát Vöröske intézte a Cziniel Cukrászdából, ami egy bohém, mintha épp összedőlni akaró emeletes torta volt (felső szint marcipános, alsó trüffeles). Azt kell mondanom, egy szó létezik rá: MENNYEI!!!

Az IKEA ajándékutalványra egy kellemes kis összeg került, ám a becsomagolást megbolondítottam. Egy nagy dobozba összetépkedtem az itthon található összes újságot. Fentről lefelé sorrendben pedig a következő kamu ajándékok kerültek az újságpapír közé:

- Egy LINDT-es, üres csokis doboz, benne cetli: NEM NYERT! Jól tudjuk, hogy nem vagy csokis... KERESS TOVÁBB!

- Egy ékszeres doboz: Ennek örültél volna? Sajnos, nem ékszer... De ne add még fel, Cica!!!

- Egy papírszalvétás guriga csörgővel a belsejében, kék szaloncukor csomagolással: Ennek már izgi volt a csomagolása, de NEM NYERT!!! TOVÁBB! TOVÁBB!

- És egy ajándékszatyorban várta végül az ajándékutalvány.

A reakciója ennyi volt: LESZ KONYHÁM!!! :)

Persze nem kevés pánik-szituáció volt. :) Az időjárás most is remekül ijesztgetett bennünket, de úgy fest, az angyali rendelésnek elsőbbsége van mindennel szemben: az egy dolog, hogy nem esett, de amíg ott üldögéltünk, még a felhők is elmentek! (A szúnyogok kevésbé...Viszont a vietnami balzsam nem rossz módszer ellenük!!!) 

Aztán pont akkor volt Kapcsolat koncert, és para volt a tömegtől és a koncert hangzavarától, de hát végül egy kellemes aláfestő zenévé alakult a dolog. Remedy mondjuk nem értette, hogy ki énekel az "árok széléről", amikor épp Rod Stewart ad koncertet... :)

Vöröskét a torta miatt kínozták rémálmok, nekem a megjelenő emberek és a pénzbefizetés okozott egy kellemetlen éjszakát. Cinkostársunk pedig hőssé nőtte ki magát: Ginny párja ugyanis egyben munkatársa is, méghozzá egymással szembe ülnek! Szóval napi 24 óra face-to-face kapcsolatban tartotta a száját, vezette félre a leányzót, tartotta a kapcsolatot a munkatársakkal, szedte össze tőlük a pénzt, kommunikált velünk. Kicsit igyekeztünk rásegíteni egy kamu-bulival 30.-ára, amit Ginny szervezői készségére bíztunk, amivel ő kellemesen el is foglalta magát.

Az utolsó héten én már menetrendszerűen lámpalázas vagyok ilyen meglepi bulikkor. Most is, és ekkor találtak meg a többiek a pánikoltatásukkal. Remedy és Vöröske nyugtató levele után visszanyertem önbizalmam, miszerint Keine panik! Doktor vagyok! De épp csúcsosodik a nya's'gem fázisom, és a hét közepétől már úgy voltam, hogy aki stresszel még ezen a héten, az pánikoljon, mert Doktor vagyok!!!

A múlt hetem a szokásos futkozással történt, noha a Nagyikám is feljött hozzám egy hétre intézni az ügyes-bajos dolgait. A hét eredménye pedig:  végre megszűnt a mélyrepülés, aminek a mélypontját a Faramuci singliség bejegyzés örökítette meg.

Igazából azért is írtam meg, hogy végre elhagyhassam a padlót, hogy kijöjjön belőlem. Szeretem azt a mondatot, amit egy filmben hallottam: ha már a padlón vagy, legalább vegyél fel onnan valamit. Azt hiszem, ez is megvolt felállás közben.

 Szóval jöttem-mentem, aláírtam és pecsételtem. És ha a kerék egyszer beindul, ki tudja hol áll meg... :)

Hízott a májam, és legyeződött a nőiességem a múlt heti salsán, mert betévedt hozzánk egy debreceni tanár, és megdícsért, illetve a két óra között egy szabad vezetésben "ki is próbált". Jó volt megint egy új emberrel táncolni, új stílusba bepillantani  egy nálam jóval magasabb párral, akiről éreztem, hogy kicsit csekkolja is a hipotézisét, amit az óra alatt felállított rólam. Jelentem: a hipotézis igazolódott! Én meg dagadtam a büszkeségtől! :)

A hétvégét otthon töltöttem, a Csend és Nyugalom birodalmában. Anya főztje, az otthoni biztonságérzet, a redőnyöm nyújtotta reggeli sötétségben pedig kockára alhattam magam (végre). Nővérkém gyerekei rengeteg derűs percet adtak a két napban, Mérnök Úr pedig meginvitált a miskolci V. Fröccs Fesztiválra, ahol már megint varázslóként teremtette meg a csak rá jellemző légkört. Megvitattuk a kis ügyes-bajos dolgainkat pár nagyfröccs mellett. Hát kell ennél több?

Visszaérkeztem a citybe, és fura volt megint érezni a zizegő levegőt. Egy-két óra átállás mindig kell, és most megint maxi gázon pörgök. Besűrűsödött a hetem, és telnek a következők is. A szünet, nagyon úgy fest, eddig tartott. Ügyelet, mozi a csajokkal, csípőrisza szervezés, angyal és kibővített angyal-buli szervezkedés, salsa -tábor és salsás szülinapi kerti partyk. Mindehhez két hete még nagyon nem lett volna kedvem. Most meg már alig várom mindegyiket!

A héten megtaláltak a zenéim. A visszatérést vasárnap éreztem (nem csak fizikailag, hanem lelkileg is), a következő Shaggy szám alatt:

 Szóval ilyen hangulatú vagyok én alaphangon! Jó volt újra érezni!

Aztán az időjárás mindent megtett, hogy elveszítsem ezt az állapotot. Már megint az őszi ruháimban járkálok az utcán. Ma még kabátban is fáztam kicsit!!! Június végén!!! Azért felháborító, hogy jövő héten július, a nyár közepe, és eddig egy hétig tudtam nyári ruhát viselni és nyitott szandált! Ma azonban, moziból hazajövet, Amelie filmzene szólt a fülemben, és a csendesen csepergő esti citynek volt egy kellemes hangulata a buszon, a csajokkal töltött este után...

No és hogy mit vettem fel a padlóról?

Azt, hogy tényleg az van, amit Kowalskyék is mondanak:valahogy minden összeáll, az Isten mindent jól csinál, mindent úgy, ahogy kéne.

Kell a padló, hogy észrevegyem: pihennem kell. Egy biztonságos helyen kockára kell aludni a feje, mert akkor egy új látószögből tudok nézni régi dolgokat.

Persze, az természetes, hogy vágyok valakire, akihez tartozhatok. De szerencsés vagyok, hogy erős kapcsolat fűz sok baráthoz és a családomhoz is. Persze, hiányzik A Férfi, és türelmetlen vagyok. Ez a biológiai óra. 

Tanultam magamról is: öntudat. Nem is kevés! És ez egy pánikoltató tulajdonság, amit egy ismerős a következőképp fogalmazott meg: "elmarom magam mellől a pasikat". 

Ezen gondolkodom pár napja. Van benne valami. De már rájöttem, hogy ez nem tüskenövesztés, nem kiábrándultság. Miért? Mert egy dolog biztos: nekem az az EGY kell, aki nem hagyja magát elmarni. Persze, fáradtan újra lesz egy kétségbeesés, és akkor már visszhangzanak is a másoknak osztott jó tanácsaim:

" Minden zsáknak van foltja! te is megtalálod a magadét!"

" Ahhoz, hogy azt az egyet megtaláld, lehet, sok másikkal kell találkoznod. Ha őt a harmincharmadik próbálkozáskor ismered meg, az azt jelenti, hogy előtte túl kell esned a másik harminckettőn!"

Szóval jőnie kell, és jőni is fog!

Mert tudom... Mert érzem...

Addig meg: kitartás! ;)

  Egy hajnalig tartó céges buli másnapján a Férj iszonyú fejfájással ébred.

Rendszerint nem iszik, de a bulin felszolgált pia csalóka volt és

rendesen benyalt tőle. Arra sem emlékezett, hogy miképpen ért haza. Töri a fejét, hogy mi történhetett és főleg, hogy miket követett el  "másállapotában". Nagy nehezen kinyitotta a szemét, kikászálódott az ágyból és az első, amit látott 4-5 aszpirin odakészítve egy pohár víz mellett, egy vázában egy szép szál friss rózsa az asztalkán. A ruhája gyönyörűen összehajtogatva, az egész lakás ragyogóan tiszta.

Nem értette a dolgot...Bevette az aszpirint és elvonszolta magát a fürdőszobáig, hogy megmosakodjék. A tükörbe nézve egy hatalmas monoklit látott a bal szeme körül... és még kevésbé értette a dolgot...

Aztán a tükör sarkában talált egy kis illatos levélkét a feleségétől, rúzsos puszival lepecsételve:"Drága Egyetlenem! A reggelid a sütőben találod, még meleg. Elmentem vásárolni, hogy a kedvenc ételed készítsem neked vacsorára. Imádlak, a Te is Feleséged !"Na itt végleg elveszett a fonál...
Kibotorkált a konyhába és azt látta, hogy tényleg ott a meleg reggeli a
sütőben, a fiacskája az asztalnál szépen csendben ül és reggelizik.

Teljes homályban így szólt a gyerekhez:

- Mondd, Kisfiam mi történt itt az éjjel !?
- Hát Papa, merev részegen jöttél haza, úgy hajnal 3 körül. A nappaliban
átestél az asztalon és össze is törted, aztán hánytál egy nagyot a folyósón és végül arccal lefejelted a mosdó ajtaját, ott szerezted a monoklidat.A Pasi teljesen összezavarodva kérdezi:
- És mond, hogy lehet az, hogy Anyád rózsával, meg meleg reggelivel vár engem...?

- Ja igen azt még nem mondtam, hogy amikor a Mama bevonszolt a szobába és megpróbált levetkőztetni, elkezdtél vele ordibálni, hogy  "Hagyjál békén te mocskos kurva, Én nős ember vagyok !!!"*

TANULSÁG:

*Összetört asztal: 50.000,- Ft

Meleg reggeli:       1.000,- Ft
3-4 aszpirin:             500,- Ft

A megfelelő pillanatban a megfelelő dolgot mondani:  * FELBECSÜLHETETLEN !!!

A hétvégém újra izgalmasra sikerült.

A hőségriadó túlélésére kerestük a megfelelő túlélési stratégiákat.

1. módszer: III. Cseh Sörfesztivál a Deák téren, illetve a Vajdahunyad Várnál Bországgyűlés :)

Vöröskéékkel és két barátjukkal néztük meg közelebbről először a sörfesztivált, hisz a megfelelő sorrend: sörre bor, bármikor!

Kis helyen, pár sörpaddal, és ticket-ért vehető cseh sörremekekbe kóstolhattunk bele. Én még mindig nem vagyok sörpárti, illetve azt vettem észre, hogy szárnypróbálgatásaim során a barna sörök ízlenek. A társaság férfi tagjai továbbra is a világosra esküdtek, aztán belegondoltak: Vöröskével mi nagyobb alkoholtartalmú itókát iszogatunk, és ők a gyengék a saját lónyálukkal. :)

Üldögélni egy sörpadon, árnyékban, csapolt barna sörrel a kézben egy csendes nyári szombat délután... Igen,ez egy túlélési módszernek tökéletes! :)

Estefelé indultunk útnak a következő helyszínre. A társaság évek óta nem utazott a sárga kismetróval, így igazi nosztalgikus illatú volt a zötyögés a Hősök teréig. Odaérkeztünkkor már ment le a nap, szépült a city.

Vöröske elvégzett egy sommelier tanfolyamot, így mellé csapódtam a bejáratnál megvásárolt kóstoló poharammal, és végigkóstolgattuk a kedvenc pincészeteinek borait. Maga az ördög is kipakolta a maga kis standját, ahol az én lelkemet egy szempillantás alatt el tudnám adni neki 10 dkg sajtért. :)

Ekkor már Ginnynk is csatlakozott egy átdolgozott nap után. Kerestünk egy padot így, és leültünk, megvitattuk a világ gondjait. Na, azt azért nem, inkább csak a mi kis világunk gondjait, és még több örömét.

Mint mindig, most is repült az idő, 11-kor sprinteltünk az utolsó BKV-s járatokhoz.  Szokásommal ellentétben, nem lekéstem 1 perccel az utolsó kisföldalattit, sőt! Pont elértem! ;)

2. módszer: Dorogi strand, második felvonás

A szombati társaság a vasárnapot nem is tudta volna máshol elképzelni, mint vízparton. A múltheti kirándulásunk minden hiányzó pontját pótoltuk most!

Lefényképeztük a pipacsmezőt: (Pipim, csak Neked! ;) )

A népsűrűség is megnövekedett a strand területén, így megnyitottak a büfék. Rá is vetettük magunkat a lángososra, a gofrisra, majd az egész napot persze fagyival fojtottuk le. :)

A 24 fokos víz csak hárommal volt több, mint múl héten, ámde a külső hőmérséklet tízzel is emelkedett, így a a víz a kezdeti "HIDEG!" imponációból hamar a "PONT JÓÓÓ!"-ba került át. Pihizgettünk, árnyékban hűsültünk, szunyókáltunk.

Vöröske és én a forrósággal dacolva, motoron tettük meg az utat a Pilisen oda és vissza. A védő felszerelés adta szaunát a "főn" hőmérsékletű menetszél azonban kicsit tudta orvosolni. De hát a biztonság mindenek előtt. Az én kis motoros vagányom hazafelé gondolt egyet, és Csobánka felé vette az irányt. Dombról le, majd dombra fel. Kanyar balra, kanyar jobbra, mi pedig dőltünk balra, aztán rögvest jobbra. Hűűű... Jó volt! :D

 Ez a módszer is kiállta a kipróbálást, legközelebbi hőségriadóban mindenkinek ajánlom!!! ;)

A belső mérlegem megborulásának vagyok most lelkiszemtanúja. Valami agyrém! :)

Minden tiszta ellentmondás, minden csak szélsőség, és ide-oda ugrálok, mikor melyik személyiségem tör a felszínre átmeneti irányítást nyerve.

Ha benézek magamba, akkor vágyok valakire, aki lefoglalja a gondolataim, akit várhatok, akivel lehetek. Ezért kinézek, és a világban olyan férfiak jönnek szembe velem, akik ha tetszenek, igen-igen nagy "geb@sz"-felhő van körülöttük. Ekkor elborzadok, és visszabújok a benn doromboló kiscicához, aki szemrehányóan tud nézni, hogy nem hoztam senkit, akihez hozzábújhatna.

Pontosan tisztában vagyok mind a belső, mind a külső paramétereimmel, mégis azt vettem észre, hogy várom a külvilág megerősítését. Sok barátom bizonyítja most barátságát felém (úgy, hogy ők maguk lehet észre sem veszik), a srácok meg állandóan udvarolnak, bókolnak miközben támogatjuk egymást a magánéleti zűrök közepette. Jól esnek ezek az "udvarlások", és mégsem erre van szükségem!

Mindig drukkolnak, mindig igyekeznek reményt csepegtetni belém, hogy majd itt, majd ott találok valakit, aki megérdemel. És mindig reflexszerűen jön mindig rá a válasz: "No, ettől félek én is!"

Egyik nap reggaetonra pörgök, maxi gázon égek a táncórámon három órán keresztül, aztán másnap szinte belesüppedek az ágyba, alig bírok kikelni reggel belőle.

Nem jó itthon, kicsit jobb társaságban, nem jó benézni magamba, nem jó kinézni a világba. Sehol sem jó, és amíg nem tudom, hol vagyok épp, azt is nehéz belőni, merre menjek tovább.

Ezt az egészet csak azért utálom, mert beletaszíthat a hisztibe, amit mástól is nehezen viselek. De ha én hisztizek, nem tudom magamat otthagyni... Egy másik kimeneteli lehetőség a kiábrándultság és a tüskenövesztés, ami csak azért nem tetszik, mert olyan sok singli nő jutott el ide, most minek gyarapítsam a táborukat?

Arról a problémáról nem is beszélek, hogy pontosan tudom, milyen állapotba kellene belekerülnöm. Hát persze, hogy tudom! ;) Egy életvidám, optimista, társaságba járó csajszinak kell lennem, akinek teljes az élete, aki nagyon jól érzi magát a bőrében, mert mindene megvan, és nem pótcselekszik addig, amíg meg nem érkezik a férfi, hanem éli az életét. Középen van, nyugodt és türelmes. Nos a gondolatmenet első felébe már belekezdtem, csak még azt nem sikerült eldöntenem, hogy pótcselekszem-e a frusztráció elűzésére, vagy tényleg csak élem az életem ahogy jön. Ha ebben megegyezésre jutnék magammal, már hozzáfoghatnék a dolog második feléhez is...

Ákos egy olyan előadó az életemben, akinek megtalálnak a dalai. És mindig az a dal, amelyik pont az én lelkemről szól. Mindig olyan érzés, mintha megénekelné az életem. :)

Tegnap este, ügyeletben, halkan szóló rádió az éjszakában, és már minden a helyére is került. :)

"És az a rádió úgy zokog, mintha szerelmet vallana,

Most nekem szól a legbutább dala..." 

:) Ennyi!