Részekből egész

Kicsit utókeltezve jelenik meg a húsvéti post, két okból:

1. családommal, nettől távol töltöttem a húsvétot.

2. most találtam meg az ide való videót.

Jézus Krisztus Szupersztárból egy dal, méghozzá a híres -neves Getsemáni kerti dal, amikor is Jézus megkéri Istent, mutassa meg neki mikor, hogyan és miért hal meg.

Nekem mindig az etalon az 1973-ban elkészült film lesz, eredeti angol nyelven, azokkal a szereplőkkel.

Találtam egy előadást 2006-ból, ami lélekig hatol. Hallgatja az ember, és megérti, miről is szól ez a dal.

Ő Ted Neeley. Az a Ted Neeley, aki 1973-ban eljátszotta a filmben Jézust, és aki azon kívül soha máskor nem énekelt nyilvánosság előtt Jézust. Az a Ted Neeley, akinek ezen az estén gondja volt a hangjával...

Nem vagyok vallásos, nem vagyok hívő lélek. Megvan a magam közvetlen viszonya Istennel, és nem látom szükségét egy közvetítő közegnek, hogy beszélhessek vele.

Megnéztem a videó után a filmből is a jelenetet. Fantasztikusan énekli ott is, de megdöbbentő, hogy 33 évvel később (33 év!) mennyi tartalommal töltötte meg ugyanazt a dalt.

És ilyenkor, mikor Jézus feltámadására emlékezünk, és amikor egy ilyen dal elhatol a lelkünkig, még egy meg nem keresztelt ember is elgondolkodik, mit is jelent a húsvét számára.

Érdekes, hogy jó dolgokról is milyen nehéz írni. Főleg, ha sok jó dolog van.

Már nem tudom, hanyadszor kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, hányadik címet adom neki. Most már nincs fővonal, nincsenek elképzelések a témáról. Csak írok.

Azt érzem, hogy írnom kell. Hogy lássam leírva, lássam megfogalmazva. Hogy lássátok Ti is, kedves Olvasóim, hogyan élek. Hogy megtaláltam egy szigetet, amin boldog békeidőkre leltem egy sárkány mellett. Hogy ennek legyen nyoma. Hogy ezt tudja ország világ.

Lassan fél éve találtunk egymásra Sárkányfival, és fél éve kutatjuk egymást és a jövőbeli közös életet. Telistele vagyunk programokkal, tervekkel, álmokkal, amelyek részvételén és megvalósításán jó érzés közösen munkálkodni a mindennapi élet akadályain túl is.

Le sem tudnánk tagadni, hogy hedonisták vagyunk. Szeretünk jó fürdőkbe járni, szaunázni, vagy éppen csak egy kád vízbe beülni beszélgetni. (Egyszer láttam a neten egy fotót egy kádról, ahol az egy személyes fürdővíz szintje egy kacsával, a kétszemélyes fürdővíz szintjét pedig két kacsával jelölték be. Azóta ez nálunk is fogalom.) Jókat enni éttermekben, és otthon főzőcskézni, akár eddig soha ki nem próbált alapanyagokból merész receptekkel.  Barátokkal közösen menni nagy számban bulizni valahova, vagy csak pár elvetemülttel összeülni társasjátékozni egy hétvégén. De az egyik nagy kedvencünk a négy fal közé bebújás, kettecskén, lassacskán, ráérősen eltölteni a napot olvasással, főzőcskével, összebújásos filmnézéssel. 

Mivel mindketten igen simulékony és alkalmazkodó természetünk van, észrevehetően vesszük fel egymás szokásait, arra ügyelve, hogy a jó szokások nyerjenek teret, és emelkedjenek példa értékre.

Lázba hoz minket a szervezés, a tervezés, legyen szó nyaralásról, pótszilveszteri buliról vagy lakásátalakításról. Egymás meglepése már szinte vicc kategória, erre vezettük be nemrégiben a B terv kategóriát. Egyszerűen izgulni kell attól, hogy amikorra én szervezek valamit, Sárkányfi is, és a nagy meglepetés szervezésben saját magunk lepődnénk meg. Így a B-tervről mindketten tudjuk, hogy lefixált, szervezett program, amin a másiknak ott a helye. Csak esetleg nem tudja, hogy pontosan mi ez a B terv.

Ha emlékeket idézek fel erről a fél évről, azt érzem, milyen hosszú volt. Ha átölel, akkor pedig olyan, mintha még az első hónap sem telt volna el. Egyszerre élünk meg kamaszos érzéseket, és felnőttes elhatározásokat. A mindkettőnkben élő gyerek szemével is képesek vagyunk nézni, és az élettapasztalatokon túli felnőtt szemével is látni.

Még most is elcsodálkozom a biztonságérzeten, ami körülvesz már fél éve. Még mindig az újdonság erejével hat, pedig csak két évig nem volt körülöttem. Borzasztó szerencsésnek érzem magam.  Főleg, hogy valami átlökött azon az elmebajomon, amikor minden áron le akartam magam beszélni erről a kapcsolatról. És még mindig nem tudom, mi volt ez a valami, de most már ez a legerősebb részem, ami, érzem, bárhova el tudna vinni őérte.

Rám szakadt az élet. Az az igazi NAGY betűs, amiről már olyan rég szó van. Érettségi óta biztosan...

Honnan tudom, hogy ez most már tényleg az? Mert olyan helyzetek állnak elő az életem egyre több területén, amikor nem tudom melyik ujjamba harapjak, hisz mindegyik fáj. Persze nem vagyok az a feladós típus, ezért végig harapdálom mind a tízet, és nyolc bizony fáj. De kettő alig, vagy legalább is már nyolc után szuggerálom magam, hogy az a kettő nem is fájt... Annyira... Szinte... :) Mert hisz minden relatív!

 Érdekes ez a lavírozás a megoldási lehetőségek között. Egy mérleg sajnos nem tudja teljesen figyelmen kívül hagyni a környezete igényeit, tehát hiába dohogok dolgokon, mindig kompromisszumos megoldásokon agyalok, hogy mindenkinek jó legyen. Már annyi szempontot igyekszek számításba venni, hogy már lassacskán a lábujjaimnak is be kell állnia a sorba a harapásokhoz.

Másik következménye ennek a nagybetűsnek, hogy észre vettem az egyéniségfejlesztés új szintjét. Amikor is eljutottam arra a pontra, hogy már nem akarok mindenkinek teljesen megfelelni, csakis magamnak. És kezdem elfogadni azt, hogy ez a magatartás és viselkedésforma bizony elvezet oda, amikor már megosztom az embereket: lesz, akinek szimpatikus leszek, aki kedvel; és bizony lesz olyan, aki kevésbé kedvel, aki nem szimpatizál velem.

Még szoknom kell ezt az új helyzetet. De tudom azt is, hogy ez a jó út, erre kell menni tovább.

2012 a Sárkány éve. Nagy változásokat ígértek erre az évre. És ezzel az alig két és fél hónap elteltével én csak megerősíteni tudom ezt a jóslatot. A saját életemben, és sok barátomnál is látom.

És el kell mondanom, megint csak azt érzem, hogy a vasárnap született gyermekek összes szerencséjét megkaptam. Mert a változás mindig nehéz, félelmetes és ismeretlen. Viszont mialatt sok kapcsolatom változik, a párkapcsolatom biztonsága és szeretetteljessége egyre csak erősödik. Persze ez is egyfajta változás, méghozzá egy olyan változás ami sokmás átalakulást generál, de közben azt is érzem, hogy mindez igenis időszerű. És úgy érzem,épp jókor, jó helyen, jó emberekkel történik. Azt hiszem, most már igazán értelmet nyert az elmúlt három év. Felkészített.

Kicsit elhanyagoltam ezt a topicot, pedig az életben egyáltalán nem álltam le a főváros ilyetén oldalának megismerésében. Talán, ha csoportokba szedem....

Színház az élet

 Stand up Kabaré

A Mikroszkóp Színpad állt elő ezzel az elgondolással, hogy a kabarét ötvözze a mostanság közkedvelt stand up-pal. Elővettek egy humoristát, aki próbált stand up szerűen összekötő szövegeket tolni a kabaré jelenetek között. 4 színész rádiókabarés jelmezben adta elő a megírt jeleneteket.

A Mikroszkóp sosem volt az én világom, Hofi az egyetlen akiért ma is élek-halok onnan. A kabaré jelenetek kicsit erőltettek voltak, de egyetlen egy férfi színész megmentette valamelyest alakításával az estét, és végigvitte a hátán a darabot.

Maradandó emlék, hogy két öreg mami nem merte az előadás elején kikapcsolni a mobiljukat, mert nem tudják visszakapcsolni. Aztán megvitatták egymás között, hogy de hát ilyenkor ki hívná őket!

Dés-Geszti: Dzsungel könyve

 A Vígszínházban töretlen sikerrel megy Dés és Geszti tehetségszikrájaként kipattant történet a farkasok között nevelkedett Maugliról. A zenéjét imádom, az összes dalt végigénekeltem. A színészek jók, a tánckar frenetikus, a koreográfiák ütősek. Csak szeretni lehet, gyerek közönségnél nincs hálásabb. Főleg a köztük lévő egy -két felnőtt gyerek!

(Nagyon nehéz egy dalt kiválasztani belőle, mert egyik dal jobb, mint a másik)

Hotel Pláza

 A Játékszínben Gálvölgyi János főszereplésével megy ez a három felvonásos darab, amely a new yorki Hotel Pláza egy szobájában játszódik.

 A három felvonás három különböző történet. Az elsőben egy házaspár a házassági évfordulóján kibérli a szobát, ugyanis ott volt a nászéjszakájuk. Itt derül fény a férj viszonyára a titkárnővel. Az első történet kissé életszagú, de a feleségnek már vannak nagyon jó kis elszólásai.

A második felvonásban egy sikeres hollywoodi producer bérli a szobát, és meghívja 17 éve nem látott gimnáziumi szerelmét, nem kevés hátsó szándékkal.

A harmadik felvonás a legütősebb. Egy esküvőt szerveznek a Hotelban, és az örömszülők próbálják kiimádkozni kislányukat, a menyasszonyt, a fürdőszobából. Gálvölgyi itt az apuka, egy kis tömzsi, kis bajszos, hirtelen haragú, hadarva beszélő emberke. Az alakítás és a poénok sírva-röhögősek. Imádtam!

Jézus Krisztus Szupersztár

 Szirtes Tamás rendezésében újra színpadra vitték ezt a rockopera legendát a Madách Színházban. Ez az előadás volt Sárkányfi szülinapi ajándéka. Nagyon vártuk, mindketten imádjuk. Én az angol, eredeti szöveget ismerem a kultusz filmből. Sárkányfi a magyar változatot énekelte rongyosra Vikidálékkal.Neki ezért volt kicsit nehéz, mert Szirtes az újrafordítást kérte, és zavaró volt a megváltozott dalszöveg. Hármas szereposztásban megy a darab, mi nem a legjobbat kaptuk meg. A mellékszereplők dalai fantasztikusak voltak, a Mária Magdolnát alakító Polyák Lila belepréselt mindenkit a székbe, ha énekelni kezdett. Kaiaphásék vagy akár Poncius Pilátus... Szuper. Két gyengébb énekes és színész volt nekünk, Júdás és Jézus Krisztus. Sokszor élettelen, és ezért megerőszakolt volt a dal, vagy épp érthetetlen a szöveg az ordítástól. Mégis pozitív élményként maradt meg unblokk, ugyanis fantasztikus díszlet-vetítések voltak, pedig egy rockopera nem épp a lélegzetelállító díszletről híres. A tánckar és a koreográfiák pedig vígan és könnyedén vitték a darabot a hátukon.

Könyvespolcról

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Az angol humor nagyágyúinak mesteri ötvözete, egy igazán kellemes kis könyvecske az effajta agyament humor kedvelőinek az Apokalipszisről.

Megszületik a földre az Antikrisztus, aki az események történésekor 12 éves és Adamnak hívják. Egy egyszerű angol családnál nevelkedik egy gyermekelcserélés következtében, és úgy él, mint bármilyen normális 12 éves. Van még egy angyal, Azirafael és egy démon, Crowley, akik tudnak a megszületésről, és elkeseredve várják a nagy, mindent eldöntő háborút angyalok és démonok között. Évezredek óta lenn élnek az emberek között, és sokkal érdekesebbnek és jobbnak gondolják az itteni életet, mint az otthonit. A megszűnés gondolata ezért eléggé felkavarja őket. És létezik egyetlen egy prófécia, ami igenis, pontosan helyszíneket és időpontokat megjelölve írja le az Apokalipszis eljövetelét.

Rengeteg társadalom kritika, és eszméletlen humor jellemzi az írást. Talán a Galaxis Útikalaúz Stopposoknak hasonló humorú. Rövid, kényelmes, metrón olvasáshoz ideális. Kikapcsol, megnevettet, és néha bizony ettől függetlenül elgondolkodtat.

Terry Pratchett -Piramisok

Pratchett Gaiman nélküli stílusa már kicsit nehezebb, de még mindig érdekes világ. Az ő világa a Napkorong, az ottani fantáziavilág azonban kísértetiesen emlékeztet a mi földi kultúráinkra.

A Piramisok a legemészthetőbb könyve, az első ismerkedést ezzel az íróval talán ezen könyvével érdemes elkezdeni.

Meghal a fáraó, akit kívánsága ellenére a hagyománynak megfelelően egy giganagy piramis alá kell fiának eltemetnie. A quantum fizika és a mágia segítségével épülő piramis energetikai megbomlást okoz, és fordulnak 90 fokot az általuk ismert dimenzióhoz képest, itt viszont életre kelnek hitviláguk istenei. A főhős trónörökös épphogy levizsgázott a bérgyilkosok céhénél, haza kell térnie az általa alig ismert birodalmat kormányozni. Egy szökés miatt pont nincs birodalmában, amikor az elforog. Egyetlen reménye a világ legnagyobb matematikusa, Teszemét nevezetű teve, aki matematikai egyenletekkel számolja ki köpésének röppályáját, és amely célba találás mindig elképeszti az embereket, mennyire pontos.

Suzanne Collins: Éhezők viadala

Nagy bestseller lett ez az utópikus történet, már a megfilmesítésén dolgoznak, a hírek szerint elég komoly színészekkel. A sztori sok utópikus sztorit összegyúr, olvasás közben mindig akadnak hasonlóságok, mégis más lesz, különálló és egyedülálló.

Az Észak -Amerikai kontinens egy nagy háború után a ragyogó Kapitóliumra és 12 éhező és szegény körzetre oszlik. Katniss a 12-es körzet lakója édesanyjával és kishugával. Minden évben az Aratás ünnepén minden körzetből kihúzzák egy fiú és egy lány nevét, akit elküldenek egy arénába. A 12 és 17 év közötti gyerekek az életükért küzdenek az arénában egymás ellen és a környezeti csapások ellen azért, hogy a Kapitólium unatkozó gazdagjait szórakoztassák. Egy maradhat. Katniss 11 éves hugát sorsolják ki, a lány azonban kiváltja kishugát.

Borzongató és lebilincselő könyv.

Richelle Mead: Vámpírakadémia

Egy újabb tini vámpírkönyv és sztori. Kicsit más világ: jó vámpírok, akik birtokolják a mágia tudományát, ők a morák. Aztán ott vannak a dampyrok, a morák testőrei, akik furcsa félvér szerzetek, inkább emberek, de tőlük azért erősebbek és gyorsabbak. És vannak a rossz vámpírok, akik vagy önszántukból lesznek azok, vagy megharapják őket, a lényeg, hogy félőrültekké válnak és már nem képesek a mágiára. Ellenben vadásznak a morákra. A történet két barátnőről szól, egy moráról és egy dampyrról. Az elején szökésben vannak az akadémiáról, senki, csak ők ketten tudják miért. Különleges kapcsolatuk és múltjuk titkai derülnek ki a könyv végére, miközben visszakerülnek az iskolába. Persze, ahogy egy középiskolában kell, mennek az intrikák és szövődnek a szerelmek.

Egy sorozat előkészítő része a könyv, nekem kissé bárgyú volt az első rész. A kitalált világ nem rossz, talán kissé új ebben a vámpírőrületben, de ezt a kamaszlányos vonalat én már nem éreztem magaménak. Lehet, a további részek jók lesznek. Nem tudom, rá tudom-e venni majd magam.

Brent Weeks: Az árnyakon túl (Éjangyal Trilógia, III., befejező része)

 A karácsonyi bevásárláskor mosolygott rám vissza ez a könyv, a rég várt befejező rész. Az első kettőt imádtam, alig vártam. Igazság szerint hozta a tőle megszokott szintet, de lehet, az első két könyv olyan mértékű szerelembe ejtett Brent Weeks-szel, hogy akármit elolvasnék már tőle.

Killar Sternről szól mindhárom rész, illetve a körülötte zajló eseményekről. Míg az első részben éjangyal lett, a másodikban előkészített az író rengeteg mellékszereplővel egy hatalmas csatát és rengeteg mágikus titkot rejtő mítoszt és próféciát, mindezt a harmadik részben szépen elvarrja. Mindenki megkapja a maga fontos szerepét a történetben, ami nagy eséllyel 700 év múlva ugyanolyan mítosz lesz, mint amit Killar kibogozott mesteréről, aki szintén 700 éves. Killar éjangyalként halhatatlan...

Meghagyta az író a folytatás lehetőségét, és az olvasó borzasztó kíváncsi is erre a folytatásra. Őszintén szólva nem tudom, akarom -e, hogy folytassa. Falnám a betűket ezekről a világokról és karakterekről, hogyan folytatják életüket, de ha tényleg annyira mesterien csinálja a dolgát a szerző, mint ahogyan ír, akkor esélyes, hogy tényleg befejezte történetét, és valami teljesen újba fog. Amit szintén várok. Még talán jobban is, mint egy folytatást.

Élménydömping

Chefparade

 Egy főzőiskola a fővárosban, ami egy nagyszerű hely. A tavalyi év legtutibb ajándékötlete volt baráti és családi körben, ugyanis ajándékutalványban is vásárolható rá jegy adott számú emberre, ami bármikor felhasználható. A kurzusok sokfélesége már eleve felkelti az érdeklődést, talán az ár kicsit letörné a lelkesedést, de azt kell mondanom, sokszorosan megéri az árat.

A 3-4 órás kurzus minőségi alapanyagokkal, kedves és profi szakács oktatóval jókedvűen telik egy szuperul felszerelt konyhában. Mindemellé jár innivaló, esetleg egy-két szendvics vagy rágcsa, ha várni kell, akkor esetleg a témában valamiféle kis vetítés. Az angyalokkal már kipróbáltunk itt egy csokiműhelyet, ahol házi készítésű bonbonokat gyártottunk, illetve tengeri kütyük iránti rajongásunk elvitt minket egy tengeri halak és kütyük elkészítése kurzusra, amit egy imádnivaló skót szakács tartott (A Déryné jelenlegi su-chefje.) Persze az elkészített finomságok a pocakunkban landoltak a kurzus végén! ;)

Melegen tálalva ajánlom!

Eleven Park

Gyerekes programnak ideális a 4000 nm-en lévő fedett Eleven park, ahol megannyi trambulin, ugrálóvár, csúszda és minden földi jó várja a mozgékony gyerkőcöket. Bajuk nem eshet, így a szülök nyugodtan szétfolyhatnak az elhelyezett babzsákfotelokon egy jó könyvvel a kezükben. Érdekes a két pólus a helyszínen: a rákvörös, megszállott tekintetű, zizegő gyerekek,és a nyugodtan olvasgató, el-elbóbiskáló szülők a babzsákfotelekben. :)

Makói Hagymatikum

 Igen, ez nem a főváros, viszont olyan élmény, hogy a dél-keleti országrészben tartozkodónak vétek kihagyni.

 Makón nemrég adták át a felújított wellness fürdőt, a Hagymatikumot. Már kívülről is pazar a látvány, minden épület egy-egy hagymakupola a földön. A hatalmas belső részen kellemes meleg pezsgőfürdős, bugyogtatós, dögönyözős, örvénylő medencés történetek vannak. Van egy iglu házikó, ahol időnként elered az eső, például... Gyerekvilág, a szülők kényelmére. És pompázatos szaunavilág, pihenő termekkel, rengeteg fajta hatalmas belső területű szaunákkal (fényözön, gyógynövényes, aromás, intim, infra, gőz, ami csak elképzelhető). A központi terem, ahonnan a szaunák nyílnak, középen egy kellemesen hűs gyógyvizes merülő medencét foglal magába, szélen pedig, a szaunaajtók között a zuhanyzók egy fogantyúval nyílnak, amikor is egy vödör víz zúdul a szaunázó nyakába. Teljesen odavoltam az élmény zuhanytól, ahol ugyanis kipróbáltam, milyen egy trópusi eső. A Magyarországon használt "mintha dézsából öntenék" kifejezés új értelmet nyert. :)

Gasztró-túra

 Bohémia Bisztro

Korábban már Sir Thomas-szal kinéztük a helyet, végül is Sárkányfival jutottam el ide a Jézus Krisztus Szupersztár után "Ne menjünk még haza, együnk valamit!" felkiáltással.

 Megálltunk a kint elhelyezett étlapnál tájékozódni, két perc után egy kedves fiatalember már befelé invitált minket, hozzáteszem egyáltalán nem agresszívan. A következő benyomásom az volt, hogy míg mutatott nekünk egy asztalt, az összes pincér az étterem különböző pontjairól mosolyogva és hangosan köszönt, mintha világi jó barátaik tértek volna be személyünkben vacsorázni. Az étterem borzasztó hangulatos berendezése nagyszerű hely egy beszélgetéshez, mert a hangulat teremtés után egyáltalán nem vonja el a figyelmet a partnerről. Az étlap tele van ínyencségekkel, de nem túl hosszú, még követhető. Az adagok bőségesek, isteni finomak. A szívünkhöz nőtt egy kellemes este eltöltésekor, és azt hiszem hozta a neve által elvártakat!

Déryné Bisztró

Az étterem aranyos skót su-chef tanítónk miatt keltette fel figyelmünket. Budapesten mondjuk a Déryné fogalom, az árai is ilyenek. Azonban étlapja rövid, szezonális a kínálat. Nekem furcsa,hogy egy ilyen hírű és múltú étteremnek/Bisztrónak nincs hivatalos honlapja. Az étterem egyébként jóhangulatú, kedves, egy századfordulós kávéháznak érzi az ember, és várja, mikor lép be egy író, aki az egyik asztalhoz leülve, egy jófajta bor mellett egy lapra elkezdi elkanyarítani következő versét, vagy éppen novelláját.

Az angyalokkal egy leves után átmentünk a Mini részbe, ahol aznap este borkóstolás volt. Tiszta Szex és New York-osan ültünk ott kiscsiniben, a bárpult mellett, bárszékről iszogatva a borokat és beszélgetve, nevetgélve. 

Paul miatt még megér egy misét, mert mikor megtudta, hogy pont elkerült minket, a lelkünkre kötötte, legközelebb, ha megyünk, szóljunk neki, és akkor főz a tiszteletünkre valami finomat. No, ez már valami! :)

Tokyo Étterem

 Nemzetközi vizekre való evezésemben Sárkányfi lelkes partner, és Remedyt karon öltve kipróbáltuk a sushit. Nem gondoltam, hogy ilyen hatással lesz rám.

Tény, hogy olyan menjen el sushizni, aki nyitott az új ízekre és szereti a tengeri dolgokat. Ha ez a két fő tulajdonság megvan, imádni fogja a sushit.

Akármilyen lehet az enteriőr, megmondom őszintén, mert nem azt nézi senki sem! Hanem a kis futószalagon futó tányérkákat az asztal mellett. Alul a hideg, felül a fűtött. És hogy mi mi lehet, és mi az, amit még nem ettünk. Egységárat kell fizetni az ételért, és az ember annyit és addig eszik a két-három falatnyi étkekből, amennyit akar és amennyit bír.

Kétféleképpen lehet elmenni sushizni. Az egyik, hogy olyanokkal megyünk, akik vállalják, hogy nem tudják, mi fán terem a sushi, és ki merik próbálni. A másik, hogy egy beavatott útmutatásával. Mi a másodikat választottuk, de azért még ide így is kellett a kitartásunk és a humorunk a pálcikaevéshez. De egy alkalom után olyan szakértővé válik, hogy egy kedves barátunkat már mi oktattunk következő alkalommal.

A veszélye az egész aktusnak, amikor már két és fél órája eszegetsz falatokat, és hirtelen észreveszed, hogy hét hónapos terhesnek megfelelő a pocakod, csak még nem rúg a gyerek, megjelennek a futószalagon újfajta kaják...

Pata Negra Tapas Bár

 A tapas a spanyolok "sushija". Ugyanis a hosszú, forró nap után a spanyolok buli előtt vagy épp utána beülnek a tapas bárba az enyhe mediterrán éjszakán, és beszélgetés, borozgatás, esetleg meccsnézés közben elfalatozgatnak a tapas-ból. A tapas is egy-egy falatka, legtöbbször hideg étel, vagy maximum felmelegített. Még tavalyi terv volt egy tapas bár kipróbálása, így januárban Sir Thomasszal és Sárkányfival neki is ugrottunk.

A Pata Negra hangulata olyan megnyerő, hogy az első kancsó sangriából még csak kitöltötték a pincérek az első kört, én már felvetettem, hogy mi lenne, ha nyáron Spanyolország lenne az úticél? A kellemesen zsibongó kis étterem igazi ínyencségeket ajánl tapas táljain: több évekig érlelt sonkán, mindenféle szárazföldi és tengeri állatka a nyúltól kezdve a csirkén át a bébi tintahalig. Szóval baráti társasággal elmenni beszélgetni, falatozgatni és spanyol nyaralást tervezgetni:IDEÁLIS!!!

Múlik az idő, és egyre több élményünk van Sárkányfival. Megvolt az első karácsony, a szenteste formabontó vacsorával, a karácsonyfa díszítés. A közös szilveszter, a baráti társaságok bemutatása, egymás bevezetése. Táncok, bulik, csendben és kettesben eltöltött délutánok, kádban beszélgetések, kisebb-nagyobb csavargások. Aktív és passzív pihenés együtt, tervezgetések és álmodozások nappalokat vagy épp éjszakákat felölelve, kitöltve.

Korábbi hosszabb baráti kapcsolatunk miatt valahogy a másik felfedezése sok örömmel jár, mégsem számít újdonságnak. Olyan érzés, mintha tudtunk volna ezekről a tulajdonságokról, mikor belekezdtünk, csak még nem voltak kicsomagolva. Viszont most szép nyugodtan bontogatjuk a csomagokat és helyezzük el egy talán közös életben. 

Megvannak a magunk keresztjei, mert ez már a nagybetűs élet, ami arról ismert, hogy bármelyik ujját harapja az ember, mindegyik fáj. Nem kevés riadalmat okoztak az elején ezek a keresztek, de az elmúlt pár hónapban kiderült, nem is olyan nehezek, mint először gondoltuk. Persze attól még vinnünk kell, és természetesen örülnénk neki, ha lerakhatnánk minél hamarabb őket. Erre most egyenlőre nincs lehetőség, ezért várunk, hogy teljen az idő, forogjon a világ kereke, és adódjon a megfelelő alkalom.

Viszont kialakult a biztonságérzetem. Amit, ha utána gondolok, nem is tudom, mikor éreztem utoljára. És amikor felelevenítem ezt az emléket, akkor kívülálló szemével nézem, akár egy mozifilmet, és megállapítom a boldog tudatlanság, a fiatalkori naivitás mennyit segített akkoriban a biztonságérzés létrejöttében.  Most viszont ez nem csak egy érzet, hanem tudás is. 

Biztonságban érzem a kapcsolatunkat, mert tudom, nem fogja elkapni egy hirtelen, légből kapott pánifélelem, ötlet, világmegváltó gondolat, és nem hagy el. Sőt, amíg erejéből futna, addig harcolna értem, meg még tovább is. Olyan fontos neki ez a kapcsolat, mint nekem, ezért sem belső, sem külső romboló erőknek nem ad helyet, időt vagy lehetőséget.

Biztonságban érzem magamat, mert egy olyan ember, amilyet régóta kerestem az édesapám példája után. Ez a példa pedig a szavahihetőség: ha azt mondja, hogy most A, és két hét múlva is A, akkor tudom, hogy az bizony A lesz, amíg annak A-nak kell lennie, és amíg arra számítok, hogy az A.  Kiveszett tulajdonság a ma emberében az, hogy olyannyira tisztában legyen magával, hogy tudjon ígéretet tenni úgy, hogy azt is tudja, meg tudja azt az ígéretét tartani. Biztonságban érzem magam amiatt is, mert erős és bátor. A jellemem, a hétköznapi viselkedésem és problémamegoldó, nyugodt felfogásom azt szokta eredményezni az emberekben, hogyha elfáradok, és szétzuhanok, kétségbeesnek körülöttem, hogy na most mi lesz. Egy mini-armageddonra biztos számítanak. Hát, Sárkányfi az az ember, aki ilyenkor odajön, megölelget, megkérdezi mire vágyom a legjobban, azt teljesíti, és míg kipihenem magam és összeszedem magam, arra az időre beáll a helyemre, és csinálja azt, amit egyébként én szoktam. Addig, amíg kell. Zokszó, riadalom nélkül. Egyetlen dolog látszik ilyenkor a szemében: azon tipródik, miben tudna még segíteni.

Szóval ilyen alapérzelemmel, mint a biztonságérzet egy nagyon fontos dolog is elkezdődött, amit mostanság kezdek észrevenni, és szintén nagyon érdekes tudatosan is figyelni az alakulását. Elkezdtünk egymás nyelvén beszélni. Az a mérhetetlen figyelem, amit egymás felé tanúsítunk, nem múlt el nyomtalanul. Kezdjük kiismerni a másik szeretetmegnyilvánulásait, a számára jól eső dolgokat. És alkalmazzuk: igyekszünk a másik kedvére tenni, és mikor látjuk az örömöt, a hálát és szeretetet, ami az igyekezetünket ajándékozza, eltelünk egy jóleső érzéssel: hogy jó a másiknak. Ami nagyszerű ebben, hogy oda-vissza működik. 

Nekem ez a trükk egy hosszútávú párkapcsolat fenntartásában: legyen hálás a partnerem azért, mert igyekszem a kedvére tenni, és fejezze ki, hogy tisztában van azzal, mi mindent megteszek és még megtennék érte.

Ez a közös nyelv pedig elkezdett segíteni abban minket, hogy elkezdtük kitapogatni a másik lelkét, elkezdtük megérinteni egymást úgy igazából. Rég elfeledett emlék, élmény, érzés ezt újra érezni. De annál kellemesebb.

Ma reggel, ébredés után az ágyban lustálkodva megkérdezte tőlem, hogy hát nem tudtam ezt a sárkányokról?

- Nekem még másfajta meséket mondtak. Ott hercegekről volt szó!

- A hercegek ideje már lejárt... -és a hamisítatlan, huncut és meleg mosolyát villantotta zárszóul. 

Sok embert hallok magam körül, hogy mondják, mennyire utálják a karácsonyt. Ha hagyom őket, órákig képesek részletezni a legapróbb bosszúságokig, mi mindent utálnak ebben az ünnepben.

Számomra elkeserítő, hogy mára már alig maradt ünnep, aminek igazán tudnak örülni körülöttem.

Elmesélem, nekem még miért varázslatos a karácsony.

Mindenki az ajándékozásban látja a legfőbb ellenséget, a pénzhajhászatot, és a rengeteg nyűgöt, hogy idén is valami tökéletesen haszontalant szerezzenek be.

Én nem így élem meg. Mindig örülök, ha nehéz egy családtagomnak ajándékot kigondolnom, mert ez azt jelenti számomra, hogy nem szenved hiányt semmiben. Hála a Jóistennek, hogy megvan mindene, amire csak szüksége van, vagy van rá lehetősége év közben megvenni.

A megvett ajándékok árából sosem csinálok nagy ügyet. Ha egy kicsit drágább, mint először számoltam, hát Istenem, elvégre szeretem ezt az embert, belefér. Ha olcsóbb, mint amennyit rászántam, hát Istenem, legalább sikerült egy olyan dolgot találni, ami tetszik neki.

Nem az ajándék tárgya, ténye, ára a fontos. Hanem hogy advent négy hetében egymásra gondolunk, egymásnak igyekszünk örömet szerezni szeretetből. Ez miért nyűg? Ez miért fárasztó? Ez miért bosszantó? És a legfőképp: ez miért utálatos? Nem értem... Lehet, sosem gondolok a szeretteimre egész évben ennyit, mint ebben az időszakban... És jó érzés elképzelni az örömöt az arcukon, a mosolyukat a meglepetésen. És ilyenkor igazán érzem, hogy mennyire szeretem őket. És ez a szeretet végigvisz az adventi vásárlótömeg agresszív tömegén is mosolyogva.

Nekem az ajándékozás legélvezetesebb része az ajándékcsomagolás. Nagyon szeretem a szép papírokat, és órákig tudnék gyönyörködni a szépen becsomagolt dobozokban. Ma este is ezzel foglalatoskodtam, és rájöttem, miért imádom.

Mert az ember az ajándékai nagyrészét manapság vásárolja, készen leveszi a polcról, átnyújt egy kis plasztik kártyát, bepötyögi a titkos kódot és viszi a szatyorban a nagy nehezen kitalált, megtalált ajándékot. A csomagolást azonban kézzel csinálja. És én minden ajándékomat a kezemmel úgy csomagolok be, mintha saját készítésű, egyedi ajándékkal egészíteném ki a főajándékot. Amikor pedig gyönyörködöm benne, és amikor az ajándékozottnak nincs szíve kibontani a csomagot, széttépni a papírt, akkor tudom, a szívem-lelkem is benne van az ajándékban, nem csak a plasztik kártyáról pár számjegy és a térdig lejárt lábam, a felpöndörödött agyidegeim.

És a karácsonyi hangulatom másik részét megmutatom nektek, szerintem fogjátok érteni.

A salsás barátaimmal egy szombat délután és este társasoztunk, tökipompost és puncsot fogyasztottunk, majd aranyvasárnap kimentünk Bécsbe az adventi vásárba. Ilyen hangulatú volt. És csak ennyitől karácsonyi hangulatom lett. IGAZÁN karácsonyi hangulatom... 

Ér-intem, Ér-zem, Ér-tem

Ha magyar vagy, tudd, hogy isteni nyelven beszélsz.

Mindentudó nyelven.

Az ÉR mindent elmond a lényünk három dimenziójáról.

Figyelj!

A testedet ÉR-intem, a lelkedet ÉR-zem és a szellemedet ÉR-tem.

Háromféle módon tudok hozzád ÉR-ni.

Kezemmel simogatlak, érzéseidet átérzem, és az értelmes gondolatodat megértem. Ujjaim ugyanazt üzenik, mint az érzéseim és a kimondott gondolataim.

Három síkon szeretünk, mert testté vált szellemek vagyunk.

És a három sík nincs külön.

Ér-ted?

(Müller Péter)